K. B. Rottring: Heri Kókler és a Fáraó Átka
Heri Kókler, a világ többszörös megmentõje, minden erejét megfeszítve rángatta a pórázt, amelynek az egyik végén a fenevad, a másik végén pedig õ morgott. Arca eltorzult, szemüvege elkerekedett, a homlokára kötözött villám alakú sebhely pedig lüktetni kezdett a viszketõ fájdalomtól, mert a nem mindennapi melegben tett erõfeszítéstõl megizzadt és teljesen bepállott a bõre. A lánc végén a mágikus teremtmény, a Szfingsz vergõdött. Kõkemény ellenfél volt, fogatlan szájával még mindig vadul harapta a csalétekül felkínált gumicsontot. A díszletként szolgáló piramisok fölött sivatagi vihar tombolt, amely döbbenetes gyorsasággal közeledett. Heri Kókler begyakorolt mozdulattal megdörzsölte a kezében tartott Szent Ebonitrudat, hogy delejes erejû mágiát gyakoroljon erre a makacs vadállatra. Érezte, hogy nincs sok ideje. Tudta, néhány oldalon belül meg kell szereznie a Fáraó Átkát, különben megint vége lesz a világnak.