A most következő interjút a www.herikokler.hu oldalról szedtem le:
A humor fenegyereke
K. B. Rottring, a nagysikerû Heri Kókler sorozat szerzõje, minden kétséget kizáróan az abszurd humor fenegyereke. Aki olvasta már valamelyik könyvét, biztosan egyetért azzal, hogy a megállapítás helytálló. A sajátos humorú szerzõ napjaink egyik legnépszerûbb paródiaírója. Legújabb könyve, a Heri Kókler és a Fõnök Érdemrendje nemrég jelent meg a boltokban.
-- Egy kritikus szerint a paródiáid olyanok, mint egy Csupasz pisztoly film, csak éppen könyv formában.
-- Ezt megtiszteltetésnek veszem, mert nagyon szeretem azokat a filmeket. De nem tudatos a dolog.
-- A könyveidben idõnként te is megjelensz, mint a nagy író, K. B. Rottring, aki azért korunk egyik legnagyobb írója, mert cipõben több mint 190 centi.
-- Így igaz! És ha tudni akarod, ez még csak a magasságom...
-- Te mindig viccelsz?
-- Én? Soha nem tennék ilyet egy rendes emberrel...
-- Mióta foglalkozol írással?
-- Már kisgyerek korom óta. K. B. tízéves lehettem, amikor az elsõ sci-fi novellámat elkövettem.
-- K. B. ? :)) Ez jó! Tényleg, honnan van ez a fura írói álneved, a K. B. Rottring?
-- Ez csak a Heri Kókler könyvekre kiagyalt álnév. K. B. Rottring a Harry Potter írónõjét, J. K. Rowlingot fricskázza. A valódi álnevem Stanley Steel.
-- Valódi álneved? Ez eléggé angolosnak hangzik. Mi az igazi neved?
-- Már nem emlékszem. Maradjunk a Stanley Steelben.
-- Angolszásznak ható neved ellenére nagyon jól beszélsz magyarul, nem?
-- Szerintem ennek az lehet az oka, hogy a szüleim közül ketten is magyarok...
-- Akkor most K. B. Rottring helyett Stanley Steel?
-- Mindkettõn futok... De azt hiszem, a paródiákat szeretõ olvasók eddig Stanley Steelként ismertek inkább. Stanley Steel álnéven írtam meg életem elsõ fõ mûvét, a Csillagok (H) Borúját. Utána még jött az Irodalom visszavág, A Jeti visszatér, a Lüke akadémia, a Baljós anyós, a Gnómok támadása, a Séta-galopp, a Roham-galopp, a Hová lett a nyolcadik utas? De hogy még jobban megkavarjam a kártyát, csak neked elárulom, hogy Leslie L. Lawrence paródiákat is írtam, Leslie L. Laticel néven. Szám szerint hármat. A köddé vált kolostor, a Síva utolsó ránca és a Miaú-Miaú is egész jó kis móka volt. Lõrincz László különben az egyik kedvencem. Szinte az összes könyvét olvastam. Ráadásul, õt nagyon jól lehet parodizálni. Bár néha az az érzésem, hogy õ maga is, néha nagyon finoman, de már saját magát parodizálja.
-- Hány könyvet írtál eddig?
-- Huszonkettõt. Ebbõl húsz paródia, egy krimi és egy sci-fi. Az elsõ könyvem 1997-ben jelent meg.
-- Ez nem kis mennyiség! Akkor 'írsz, mint Jókai'?
-- Hja, de õt nem igen lehet utolérni. Azt olvastam, hogy napi tizenhat oldalt írt. Bármi is történt, ha beteg volt, ha egészséges, sõt, még akkor is dolgozott, amikor utazott. Én általában napi öt oldalt írok, bár néha több is összejön.
-- Kik azok, akiket szeretsz olvasni?
-- Gyerekkoromban Nemere István rajongója voltam. Minden könyvét megvettem és elolvastam. Szerintem neki köszönhetõ, hogy író lettem. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy eredetlieg sci-fi író akartam lenni. De a science-fiction mára már kiment a divatból. A fantasy uralkodik helyette. Jómagam próbálkoztam mindkettõvel, de nekem a paródiák jobban fekszenek. Ettõl függetlenül olvasni szeretem ezeket is. Sci-fi-ben Asimov, Poul Anderson, Frank Herbert, Alan Dean Foster a kedvencem. Fantasyben pedig Terry Goodkind. Szó szerint a rajongója vagyok. Raymond E. Feist és Tolkien is közel áll hozzám. A humorban viszont nekem Rejtõ Jenõ az elsõ.
-- A szépirodalommal hogy állsz? Szereted, elviseled, nem olvasod?
-- Gimnazista koromban rengeteget olvastam. Nemcsak a kötelezõ olvasmányokat, hanem mindenfélét, ami nekem tetszett. Szépirodalmat, krimit, ponyvát, ezoterikus könyveket. Ma már kevesebb idõm jut rá, az biztos.
-- Mi a véleményed a Harry Potter könyvekrõl? Az ember arra gondolna, hogy bizonyára nagyon utálod õket, ha ezeket választottad paródiáid tárgyául?
-- Nem, egyáltalán nem! Szerintem nagyon jó kis történetek. És jó a fordítás is. A fordító remekül átültette az egész sztorit magyarra. De a Harry Potter történetek kisebb gyerekeknek is valók, míg a Heri Kókler paródiák inkább a nagyobbaknak vagy az abszurd humorra fogékony felnõtteknek ajánlhatók.
-- Miért éppen a Harry Pottert választottad paródiáid tárgyául?
-- Ez jó kérdés... Igazából én sem tudom. Csak olyan megérzés féle volt. Amikor elolvastam az elsõ részt, átfutott az agyamon, hogy ezt egészen jól lehetne parodizálni. Aztán hamarosan elkezdtem írni. Az elsõ rész, a Heri Kókler és az epeköve egy darabig nem haladt olyan jól, mint ahogy szerettem volna. Lassan írtam, és nem voltam elégedett vele. Többször is átdolgoztam, de aztán egyre jobban belelendültem. Végül már egészen megszerettem. Az elsõ rész nagy sikere után már egyértelmû volt, hogy a többi részt is meg fogom írni.
-- A Harry Potter rajongók mit szólnak a paródiáidhoz?
-- Ahogy a neten nézegettem, egy részük rettentõen gyûlölhet, mert valamiért a kis agyukban az a kényszerképzet alakult ki, hogy én megszentségtelenítettem az õ szent Potterkéjüket, és hogy jövök én ahhoz, meg különben is, ki vagyok én, hogy ilyet merek tenni. Na, ezekkel a kiscsávókkal nem igen lehet mit tenni. De nem is érdekelnek túlzottan. Egy másik, intelligensebb részük viszont felismerte, hogy milyen jót lehet röhögni a Heri Kókler paródiákon. Õk már szívesen olvassák a könyveimet, sõt, több helyen is láttam, hogy egymást beszélik rá a kölkök, hogy olvassák a Kóklert, mert frenetikus poénok vannak benne. Meggyõzõdésem, hogy egy paródia soha nem "bántja" az eredeti mûvet, hanem inkább erõsíti. Parodizálni általában nem akármit vagy nem akárkit szoktak, hanem általában valami olyat, amit sokan ismernek és szeretnek.
-- A legújabb könyved a Heri Kókler és a Fõnök Érdemrendje címet viseli. Mondanál róla néhány szót?
-- Tudom, hogy az öndicséret büdös, ezért aztán nem szívesen dicsérem agyba-fõbe magamat. Mindazonáltal álszerénység volna, ha elhallgatnám, mennyire jól sikerült. Totál K.O. humorok vannak benne, ráadásul jól megkavartam a sztorit is. Annak, aki olvasta a Harry Potter és a Fõnix Rendjét, garantálom, hogy néhány oldal után hanyatt dobja magát, és úgy visong a röhögéstõl. Aki nem ismeri az eredeti sztorit, az is bátran belevághat, mert azt szoktam mondani a bátortalan kezdõknek, hogy a Kókler könyvek mindegyike önállóan is élvezhetetlen olvasmány.
-- Filmet nem akarsz csinálni a Heri Kóklerbõl?
-- Sajnos, egyelõre nem sikerült összehozni.
Elõször Spielbergre gondoltam, hogy majd megrendezi, de õ nem vállalja, mert Tom Hanks nem ér rá, és nélkülük én sem akarom megcsinálni, csak azért, hogy meglegyen...
-- Információim szerint még az sem elképzelhetetlen, hogy a hazai siker után külföldön is megjelenik a Heri Kókler.
-- Így igaz! Mostanság azon fáradozunk, hogy a Heri Kókler és az Epekövét, amelynek a fordítása nemrégiben készült el, megjelentessük az angolszász piacon. Egy magyarul megjelenõ Heri Kókler képregény sorozat is tervbe van véve, erre leghamarabb az õsszel kerülhet sor. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
