K.B. Rottring: Heri Kókler és a Stonehenge titka
"Heri Kókler tudta, a futás nem szégyen, de hasznos. Miközben lélekszakadva menekült, izé... tervszeruen visszavonult, speciális, világmegmentéskor használatos ruhájába belekapott a menetszél. A haja a levegôben vibráló rengeteg elektromosságtól égnek állt, a lelkébe félelem mart, a szíve a torkában dobogott, és igen, az emésztése sem volt teljesen rendben. Amikor az ôsi kôoszlopok hatalmas robajjal elkezdtek összedôlni, Heri Kókler óriási lendülettel átugrotta Gigawatt Voltmárvolt káromkodó kezét, és futott, amerre rövidlátott. Ludvig, az aranybagoly, erôs karmaiban máris hozta utána a Szt. Ebonitrudat, amelyet korunk hôse totálkárt szenvedett varázspálcája helyett forgatott. De a legjava még csak most következett!"