K.B. Rottring: Heri Kókler és a Pokol Kapuja
"A Pokol tüze úgy égett, olyan forrón lángolt, hogy Heri Kókler azt hitte, mindjárt leég a bõre, a haja megolvad, ragasztott sebhelye meg elpárolog a homlokáról. Monogramos izompólójában lötyögõ vajkemény testét megfeszítette, hernyótalpas cipõjének sarkát a homokba süllyesztette, a hátát pedig nekivetette az elõzetesen gondosan beszegezett, leláncolt és belakatolt nyílászárónak. Ám ebben a pillanatban észrevette, hogy az Alvilág Ura, kampós végû farkával, rafinált módon el akarja tulajdonítani tõle a minden zárat nyitó, éppen ezért csodatévõ erõvel rendelkezõ Moszkvicsslusszkulcsot, amely a nagy izgalmak közepette valahogyan a földre esett. Heri szeme rémülten kidülledt, mint egy kõkeményre pumpált békának. A Kapu tetején, a két hatalmas tartóoszlopon, gonosz vigyorral világított a két mindent látó õrszem, mintha csak annak örültek volna, hogy korunk hõsének ezúttal nincs semmi esélye. De Heri Kókler nem adta fel, mert tudta jól, hogy minden nagy kapu mellett szokott lenni egy kis kapu is..."